A Photoshop képfeldolgozó program nevéről talán már mindenki hallott. Ha máshonnan nem, akkor a magazinokban látható celebek képei kapcsán biztosan. Bőrhibák- és ráncok nélküli arcképek. Ragyogó szempárok, dús hajkoronák, tökéletes sminkek. Nap barnította bőrfelületek. Csupán néhány kattintás a programban, és már kész is a kornak megfelelő ideál!

A Photoshop csodákra képes. A segítségével készített „termékeket” valaki elítéli (esetleg kineveti), valaki támogatja, de az tagadhatatlan, hogy ma már a mindennapjaink része. Még ha nem is vagyunk tudatában ennek teljesen. Hisz a program nemcsak emberi tulajdonságok feljavítására alkalmas egy képen, hanem tárgyak, eszközök, vagy épp tájképek kicsinosítására is.

De miért van minderre szükség? Miért kell a valóságon jó irányba torzítani? Részben és átvitt értelemben erre keresi a választ Bernadette Banner egy nemrég készült videójában.

A hölgyről dióhéjban annyit érdemes tudni, hogy new york-i születésű. Egy ideig asszisztensként dolgozott a Broadway show-k jelmezkészítői mellett. Majd a New York-i Egyetem elvégzése után belevetette magát a régi korok brit- és amerikai öltözékeinek tanulmányozásába.

Legfőképp az 1890 és 1914 közötti évek stílusa az, ami igazán érdekes számára. Ami pedig számunkra lehet érdekes vele kapcsolatban, az az, hogy Bernadette nemcsak tanulmányozza a letűnt korok ruházatát, de saját maga el is készíti azokat korhű kivitelben, majd pedig viseli hétköznapjai során. Bevallása szerint ha nem járhatna ezekben a ruhákban, nagy bajban lenne, és nem érezné jól magát a bőrében.

Bernadette beszéde viszonylag gyors tempójú. Megfogalmazása itt-ott ódivatú, de mindenképp választékos, mondatai összetettek. Szóval elsősorban a haladó angolosoknak ajánlott az akár még szövegértési feladatnak is tekinthető, tőle választott kisfilm. A videóban beállítható, automatikus angol felirat pontos. Úgyhogy itt érdemes élni ezzel a lehetőséggel is, ha valakinek szüksége lenne rá. (Nekem sokat segített.)

Végül pedig egy megjegyzés. Ezúttal rendhagyó módon, nem mondatról mondatra fordítottam a filmben elhangzottakat, hanem a lényeget foglaltam össze, amely remélhetőleg még így is kellő részletességgel fedi fel a 19. század Photoshop-os technikáit olvasóim számára: Exposing Victorian Influencers Who ‘Facetuned’ Their Photos. (Photo Manipulation was EVERYWHERE)

A videó tartalma magyarul

Feltételezhető, hogy az emberi alak képeken történő megjelenítése illetve ábrázolása sosem volt a valósággal teljesen megegyező. Manapság mégis károsnak tartjuk azon internetes alkalmazások használatát, amely az arcot vagy a testalkatot manipulálja. (Pl. a Facetune alkalmazás, amelyet elsősorban a szelfiknél használnak a fiatalok.) Ezt a feltevést fogja a következőkben megvizsgálni Bernadette.

A fotómanipulálás egyáltalán nem új keletű dolog. Már a viktoriánus korszak fotósainak tarsolyában is lapult egy-két trükk, mellyel módosítani tudtak felvételeiken. Elég megnézni azokat a vicces, régi fényképeket, amelyeken az emberek kezükben tartják saját fejüket, vagy épp szellemként jelennek meg a színen. Esetleg olyan dolgokat tesznek a felvételeken (szellem és ember találkozása), amelyeket csak a fotók negatívjának manipulációjával hozhattak létre.

Bernadette kutatásaiból kiderül, hogy még a „hétköznapi” emberekről készült portrék retusálása is bevett szokás volt a régi időkben. Szakszerű leírások, kiadványok születtek a témában, amelyek útmutatást nyújtottak ahhoz, hogy a negatívokon mily módon, és mely testrészeken kell alakítani a kívánt eredmény elérése érdekében.

Ennek köszönhetően a 19. század első felének portré fotóin nemcsak az emberek arcbőre volt makulátlan, a testalkatukon is hajtottak végre apróbb módosításokat. Utóbbi szokás gyakoribbá vált az Edward–korban (1901-1910-ig), amikor is megjelent egy újabb, a realitástól még jobban elrugaszkodott női sziluett imádata. Bernadette sok, ebből a korból származó fényképet vett górcső alá, és a felnagyításuk során szinte mindegyiken megtalálta a retusálás nyomait. Hölgyek esetében elsősorban a derék tájékán, valamint a mellkason.

Ahogy a manapság elérhető mobilalkalmazásokkal könnyedén filtereket tehetünk egy arcképre, vagy módosíthatunk a testalkatunkon, ugyanúgy megvalósítható volt ez már a késői viktoriánus, korai Edward-korban is. Legfőképp a viktoriánus korban élő „influenszerek”, a színésznők fotóin érhető tetten a profibb kikozmetikázás. És bár a hétköznapi emberekről készült műtermi felvételeket is retusálták a kor eszközeivel, az azokon elvégzett munka kevésbé bizonyult szakszerűnek.
Ez sem meglepő. Ma is látjuk a különbséget a befutott hírességekről készült profi felvételek, valamint egy amatőr felhasználó önmaga által feljavított fotójának minősége között.

De térjünk vissza egy percre még ahhoz a leíráshoz, amelyről már szó esett korábban. A retusálási útmutatóhoz, amelyet 1898-ban adtak ki. Ebben fejezetekre bontva tárgyalásra kerül, mely testrészeken mi az ideális forma elérésének módja. Külön rész foglalkozik például az arccal. Hogy lehet a ráncokat és a szeplőket eltüntetni. „Mert soha senki sem állította, hogy a szép, fiatal női- vagy férfi arc része lenne a szeplő. Mint ahogy a mély vagy kevésbé mély ráncok sem.” Már akkortájt törekedni kellett a fiatalos megjelenítésre, ha a kereskedelmi forgalomba kerülő kiadványok portré fotóiról volt szó.

Mindezek eredményeként, a 19. század végén, és a 20. század elején készült képek szinte egyikén sem látni bőrhibákat. Mint ahogy az erről az időszakról készült, mai filmek szereplőinek arcbőrén sem a filmvásznon. Emiatt azonban tudat alatt abban a hitben élhetünk, hogy a természetes arcbőr megjelenése csak a 20. század végének sajátja. Hisz ugyanúgy, mint manapság az interneten, a régi képeken látottakat sem kérdőjelezzük meg sok esetben.

A segéd kiadványra visszatérve, a nyaknál szintén nagy részletességgel ismertetik, mely csontok, árnyékok, ráncok eltüntetése elengedhetetlen. És ehhez már akkoriban megvolt az eszköztár. Festéssel, ceruzával, vagy épp pengével kaparták le a nemkívánatos részeket.

A Bernadette által kiválasztott, régi fotókon néhol jobban, néhol kevésbé, csak a felnagyítást követően érhető tetten a „beavatkozás”. A videóban mutat egy, a hölgy derekánál extrém módon leretusált képet is, amelyről ha nem is elsőre, de második pillantásra rögtön szembetűnik, mennyire valótlan a fotós által, mesterségesen kreált testalkat.

A kor egyik meghatározó influenszere Camille Clifford, belga színésznő, stílusikon volt. Egyike azoknak a modelleknek, akiről a ’Gibson lány’ figuráját alkotta meg Charles Dana Gibson. Ez a tus- és ceruzarajz testesítette meg a kor ideális, női figuráját. Rendkívül vékony derékkal, ugyanakkor szélesebb csípővel és mellkassal. Az akkori nők mind hozzá szerettek volna hasonlítani.

Camille képeit profi módon retusálta a fotósa. Bernadette szerint ő lehetett korának Kardashian-je. (A Kardashian-testvérek a 2000-es évek legismertebb, amerikai influenszerei.) Az nem vitás, hogy az átlagnál keskenyebb dereka lehetett, viszont a képeken látható vékonyság már irreális. Mint ahogy a Kardashian-testvérek is átestek néhány plasztikai műtéten, és még ezek után is manipuláltatják a róluk készült felvételeket.

Camille fotóin nagyon nehéz észrevenni a retusálás jeleit. Ezt támogatta a szándékosan homályos vagy halvány háttér beállítása, amely egy képén sincs a fókuszban. Így könnyebben lehetett szinte észrevétlenül csalni a derék vonalánál.

Viszont, különös módon, ha ezeket ki is szúrjuk egy-egy képén, mégsem az jut az eszünkbe, hogy irreális testalkatot látunk, hanem az, hogy az abban a korban élő nők dereka bizony ilyen vékony volt. Még külön magyarázatot is kreáltunk hozzá, miszerint a viktoriánus kor hölgyei eltávolíttatták a bordáik egy részét annak érdekében, hogy elérjék ezt a karcsúságot. 

Persze nem minden fotón szerepelő hölgy derekát karcsúsították retusálással. Ez elsősorban a kereskedelmi célokra készült kiadványokban megjelenő képekre volt jellemző. Azokon is inkább csak az arcon és a bőrön végezték a korrekciókat. Ugyanúgy, ahogy ez a napjainkban is megfigyelhető.

Jóval többen használnak a bőrfelületet, arcot feljavító filtereket, a testalkatot módosító effektekkel szemben. Utóbbi nem annyira bevett szokás, már csak azért sem, mert több ismeretet és megfontoltabb előkészítést igényel a fotóstól (pl. megfelelő háttér kiválasztása). És egy amatőr könnyebben teheti magát nevetségessé, mint vonzóbbá a nem megfelelően véghezvitt alakretusálással.

Mindent összevetve a fotók feljavítása azonban már csak hab volt a tortán. Magával az öltözködéssel is mesterfokra lehetett emelni az ideális testalkat illúzióját. Legfőképp az Edward-korban.

A hölgyeknél például a mellkas és a csípő kapott kiemelt hangsúlyt. Ezt a két testtájékot volt ajánlatos „feljavítani”. Tehát ha valaki nem rendelkezett a megfelelő fizikai adottságokkal, akkor kitömhette a fűzőjét, vagy alápárnázhatott a csípőjének. Hogy mivel, ahhoz megvoltak a megfelelő eszközök, melyeket természetesen az akkori újságokban reklámoztak, minden szemérmesség nélkül. A csípő és a mellkas együttes szélesítése pedig elérte a kívánt eredményt, a nádszál karcsú derék illúzióját. Még akkor is, ha valaki esetleg nem szorította össze a derékfűzőjét.

Visszatérve a képek manipulálásához, Bernadette-ben megfogalmazódik a kérdés: vajon a fényképek megjelenése előtt is torzítottak az emberi alak ábrázolásán a művészek?
Ebben biztosak lehetünk. Az alkotók helyzete még egyszerűbb lehetett akkoriban, hisz nem volt szükség külön utómunkálatokra. Semmiből sem állt egy női derekat már eleve kicsivel karcsúbbra festeni, vagy egy hajkoronát magasabbra emelni.
Valószínűleg mindenki tisztában volt a ténnyel, hogy a festményeken megjelenő emberalakok nem teljesen valósághűek. És ez a nézet a fénykép megjelenését követően is fennmaradt.

Ha most időben a napjainkhoz ugrunk, mit látunk magunk körül? Az internetet ezerszámra árasztják el a termékekről vagy személyekről készült manipulált felvételek. Amikor például az egyik Kardashian nővér alapozó krémet ken az arcára egy filterezett videójában, máris többszörösen hamis képet mutat felénk. Elhitetve velünk azt, ami nincs, és nem is lehet. Hisz az adott termék a valóságban nem nyújtja azt, amire a néző a látottak alapján áhítozik.

Persze a régi korok újságjaiban szereplő reklámok is alkalmazták ugyanezt a becsapást az akkori eszközeikkel. És bár ma már rendelkezésünkre áll a realitást visszaadó fénykép, a reklámokban továbbra sem a valóság bemutatása a lényeg, hanem az idealisztikus illusztráció.

A filterezett, esztétikailag feljavított képek szinte egész nap velünk vannak. Így óhatatlanul is azok alakítják elvárásainkat az élettel szemben. Ellentétben a régebbi korokkal, amikor a reklámot tartalmazó újság csak a felső osztályból származó hölgyek kezébe kerülhetett egy-egy bál alkalmával. És jelentősebb hatást nem gyakorolt az életükre.

Tehát napjainkban feltehetőleg nem azzal van a probléma, amikor posztolunk egy filterezett képet önmagunkról. Hisz ezt tették az őseink is. A baj inkább ott lehet, hogy már nem tudatosul bennünk, hogy amit látunk, az nem a valóság. Az őseink viszont még tisztában voltak ezzel. Mára kiveszett belőlünk az interneten elénk állított dolgok valódiságának megkérdőjelezése.

Ez tehát a probléma, nem az, ha valaki egy kicsit csinosítani akar az állvonalán a Facetune program segítségével.

Szószedet

anon – mindjárt (régies)
to fall down the rabbit hole – belemerülni valamibe, elveszni valamiben, miközben megszűnik az idő
to retouch – retusálni
Facetune – mobilos alkalmazás szelfik retusálásához
Victorian – a brit Viktória királynő uralkodásának időszakát szokás így nevezni, a viktoriánus kor (1837-1901-ig)
Edwardian era – Edward-kor – Viktória királynőt fia, VII. Eduárd követte a trónon. Az ő uralkodási ideje 1901-1910-ig tartott.
inevitably – elkerülhetetlenül
intrinsic – lényeges, belső, valódi
sewing manual – varró kézikönyv
extant – létező, fennálló, meglévő
miraculously  – csodálatos módon
prevalent – elterjedt, gyakori
sus – a suspicious (= gyanús) rövidítve
bust – felsőtest, mellrész
to accentuate – hangsúlyozni, kiemelni
budding – kezdő
to squidge – (szleng) összenyomni
to perpetuate – állandósítani, megörökíteni
complexion – arcszín, jelleg
bias – előítélet
portraiture – portré
tendon – ín
subtly – finoman
warped – megvetemedett
viciously – erősen
to scrape – kaparni
cleavage – dekoltázs
aesthetics – esztétika
to emulate – igyekezni felülmúlni, versenyezni
quintessential – tömény, tömör, végletekig sűrített
to aspire – törekedni, vágyakozni
stance – póz
corset – derékfűző
to throw someone for a loop – (szleng) félrevezetni valakit; meglepetést okozni, meghökkenteni
vague – homályos
to snap – eltörni
to doctor – hamisítani
masterful – mesteri, remek
to pad out – kitömni
blemish – folt
to strive – igyekezni
ingrained – beleivódott, berögzült
truthfulness – hitelesség
to succumb – megadni magát
pervasive – átható

Egy másik, fotózással kapcsolatos bejegyzésem innen is elérhető: Szelfi